Egy pohár víz?

Az én reggeli rutinom része mosdás után egy pár korty hideg víz: nem csak az arcomnak esik nagyon jól, hanem a gyomromnak is. Egyfajta ébresztő. De hogyan kell helyesen vizet inni?

Erre a látszólag nagyon egyszerű kérdésre nem is olyan könnyű a válasz. 

Gyerekkoromban azt hallottam szüleimtől, hogy éhgyomorra ne igyak vizet, mert hasmenésem lesz. Szerencsére az elmúlt évtizedek alatt ez nem igazolódott... Mondjuk akkoriban az is elfogadott nézet volt, hogy ha sok vizet iszik a gyerek, akkor béka nő a hasában. Nyilván féltésből és jó szándékkal intettek erre is, arra is, de azóta sokat változott a világ.

Amikor az én gyerekeim nem ittak eleget, mi az aktuális szemlélet értelmében attól féltettük őket, hogy kiszáradnak és összeesnek. Mostanában "a csapból is az folyik", hogy forrástól függően napi két-négy-nyolc liter vizet mindeképpen meg kell inni, különben menthetetlenül kiszárad az ember. A szakemberek mintha egymásra licitálnának, hogy ki ajánl magasabb minimumot. Gondolom, ők is betartják az utasításokat, így a nyolc literes norma érdekében locsolótömlővel rákötötték magukat egy csapra.

Apropó csap: az sem mindegy, hogy milyen vizet fogyasztunk. A kilencvenes évek végén Pí vizet kellett (volna) inni, utána jött a magas oxigéntartalmú (!!! H2O... hogy is van ez?) víz, mint egyedüli egészséges innivaló. Magyarország világviszonylatban is ritka jó természeti adottságunk a gyakorlatilag korlátlan vízkincs. Édesapám hidrogeológus volt, tőle hallottam, hogy idehaza akárhol lefúrunk, szinte biztosan találunk vizet. Kis túlzással: először talaj-, majd ivó-, ásvány- és esetleg/valószínűleg termál vizet, a kérdés majdnem csak az, hogy milyen mélyre fúrunk, és melyik vízadó réteget csapoljuk meg.

A vizet szerencsére palackozni is lehet, így sokkal jobb haszonnal el lehet adni az embereknek, csak ehhez megfelelő marketinggel meg kell győzni a népet. Bár hazánk adottságai folytán ásványvíz nagyhatalom, rövidesen kiderült, hogy sokkal trendibb, ha külföldi ásványvizet iszunk. Nem számít, hogy gyengébb minőségű, mint a kiváló hazai, a célközönségnek többszörös áron el lehet adni. Jöttek is a különleges tisztaságú francia és olasz alpesi gleccservizek több száz vagy ezer kilométerről. Ez egy hatalmas üzlet óriási nyereséggel. Az egyik vezető hazai ásványvíz céget piacnyerési szándékkal megvásárolta egy külföldi cég, és abbahagyta a hazai termelést. Még az is megérte nekik, hogy tartályautóval behozzák a saját vizüket, amit aztán az itteni gépeken palackoztak, és ugyanazon a márkanéven forgalomba hoztak.

Érdekes, hogy a palackozott víz divatba jöttével szinte párhuzamosan elindult a negatív kampány a csapvíz káros hatásairól. Terjedtek például olyan rémhírek, hogy a szennyvízkezelés elégtelen volta miatt annyi fogamzásgátlókból visszamaradt női nemi hormon van a vezetékes vízben, hogy a férfiak termékenysége látványosan romlik. A vezetékes vízsolgáltatók pedig nyilván örömmel értesültek arról, hogy "egyesek szerint" az ásványizek PET palackjaiból kioldódnak egészségre káros aynagok. Azóta az is kiderült, hogy a  mikroműanyagok világméretű környzetei problémát okoznak, amiért jelentős részben a PET palackok túlzott elterjedése a felelős, részben éppen a mértéktelen palackos vízfogyasztás eredményeként.

Egyébként az orvosok arr is intenek, hogy a túl sok ásványvíz a magas ásványtartalom miatt nem tesz túl jót a vesédnek. Legjobb, ha tisztított csapvizet iszol, amibe, hogy mégsee mosd ki teljesen a szervezetedet, külön kapható kapszulákból vissza lehet oldani a megfelelő mennyiségű ásványi anyagokat. Ezek speciel műanyag kapszulák, amivel újabb mikroműanyag dömpinget zúdítunk a természetre.

​​​

Persze ha szerencsések vagyunk, megtehetjük, hogy lemegyünk egy cseréppohárral a kert aljában csögedező kristálytiszta vizű patakhoz, és megmerítjük. Feltéve, hogy a vízgyűjtő területén nem lakik senki, aki belengedné a szennyvizét, a közelben nincs ipari tevékenységet folytató létesítmény, ahonnan bármi is beleszivárogna az élővízbe, a szennyezett levegőből nem kerül bele semmi káros anyag, mezőgazdasággal sem foglalkozik senki a vízgyűjtő terleten, már nincs más dolgunk, mint alaposan felforralni a vizet, hogy a benne tenyésző mikroorganizmusokat elpusztítsuk; ezután mikrofilteren átszűrjük, majd letakarva lehűtjük. Így máris biztonsággal megiható. Így viszont a forraláshoz gyújtott tűzzel ökológiíi bűnözővé válunk, ráadásul a szűrőanyaggal is szennyezzük a környezetünket.

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: hogyan kell helyesen vizet inni? A fentiekből könnyen az derülhet ki, hogy nincs minden szempontból jó megoldás, valamelyik ujjunkat kénytelenek vagyunk megharapni, ha nem akarunk kollektíve szomjan halni és kipusztulni.